A fenti mondat a weboldalamon is olvasható és nem csak egy szlogen, amivel a személyemet kívántam misztikusabbá tenni, hanem hosszú, a szoftverfejlesztésben eltöltött idő tapasztalatát foglalja össze.
Az életem során eddig bejárt spirituális út kellő mennyiségű információt ad ahhoz, hogy meg tudjam magyarázni a címadó kijelentést, viszont kellő tapasztalattal is felruház ahhoz, hogy tudjam, nem feltétlenül kell magyarázatot keresni az általunk nem teljesen értett dolgokra, jelenségekre. Elég, ha tudjuk, hogy úgy van, hogy működik és ezt tiszteletben tartva használjuk, figyelembe veszzük őket.
Azonban informatikusként, aki coachinggal is támogatja ügyfelei sikerét, fontosnak tartom, hogy a programok lelkének megértését közelebb hozzam mindenkihez.
Induljunk egy egyszerűbb ponttól!
Állapodjunk meg abban, hogy a programoknak önálló, saját életük van. Türelmesen várakoznak egy fizikai tárolón, amíg valaki el nem indítja őket, majd ahogyan futni kezdenek a számítógép memóriájában, különböző válaszokat adnak a külvilág impulzusaira. Nem mindegy, hogy ki és hogyan indítja el őket, hiszen ez alapján születnek meg, a külvilág felé adott reakcióik.
Egyszerűen fogalmazva, életjeleket mutatnak az őket körülvevő világ felé.
Ezen kívül életünk szerves részévé válnak, elfogadjuk, megszokjuk, használjuk őket. Az általuk adott válaszok beépülnek gondolkodásunkba, döntéshozatalunkba. Akár szokásaink, így mi magunk is változunk általuk.
Gondoljunk csak egy egyszerű időjárás app-ra. Nem mindegy, hogy ki és hol indítja el és az app-ből kapott információk döntően befolyásolják programunk megtervezését illetve cselekedeteinket.
Lépjünk tovább!
A Zen tanítása azt mondja, hogy minden amit ember alkot, az tökéletlen, múlandó és függő. Igaz ez a programokra is!
Még a legegyszerűbb egysoros kódon is mindig lehet valamit csiszolni. Odébb tenni egy zárójelet vagy egy pontot, írni hozzá egy sor kommentet.
Tehát kimondhatjuk, hogy minden program tökéletlen.
Múlandó, mert nincs az a program, ami el ne avulna és idővel le nem cserélnék, újra nem írnák.
Függő, mert szüksége van áramra, memóriára, illetve valakire, aki elindítja.
Így nézve tökéletesen illeszkedik a minket körülvevő Univerzum szabályrendszerébe. Az Univerzum alapszabálya, hogy amit valaki vagy valami kisugároz, ugyanazt kapja vissza. Ez az interakció rezgések formájában történik, mindenkinek és mindennek megvan a saját rezgése, frekvenciája ami rengeteg információt hordoz a kibocsátójáról.
Lássunk egy konkrét példát!
Írjuk fel egy papírra, azt az öt dolgot, ami pillanatnyilag a legjobban foglalkoztat minket. Megtehetjük ezt szépen strukturáltan, esetleg kategóriákra felosztva, egymás alá listázva gondolatainkat, vagy egymás mellé dobálva a pontokat, akár még vesszőt sem téve közéjük.
Melyik lapra esik jobban ránéznünk? Melyik lappal tudunk jobban dolgozni? A szépen megírt lap energiája, kisugárzása sokkal kellemesebb, harmonikusabb.
Ugyanez a helyzet a programokkal is. Az átlátható, jól strukturált programok energiája sokkal kellemesebb, harmonikusabban kapcsolódik az Univerzum rezgéseihez, így az Univerzum is harmonikus, kellemes rezgésekkel válaszol rá. Ez azt jelenti, hogy az így megírt program gördülékenyebben, számunkra barátságosabban fog működni.
Nyugodt a lelke és ezáltal a miénk is.
Mi több várható el egy „egyszerű” programtól?
