Talán nem kell sokat bizonygatni azt az állítást, hogy az információs technológia fejlődésének sokat köszönhetünk. Talán alig akad olyan napi tevékenység, amelyet ma már ne támogatna valamilyen eszköz.
A naptárunk nem csak tárolja a találkozóinkat, de emlékeztet is róluk. Mosás előtt egyre kevesebb gyűrött bevásárlólista kerül elő nadrágunk zsebéből, hiszen telefonunk jegyzettömbje tartalmazza azokat. Az is egyre ritkább, hogy a havi számláink kifizetését a postán intézzük, hiszen ez elektronikusan lényegesen egyszerűbb és gyorsabb. És még hosszasan sorolhatnám a példákat.
Mindennapi életünket átszövik a technikai megoldások, automatizációk jelentős terhet levéve ezzel a vállunkról.
Ugyanígy, a munkahelyi környezetben sincs ez másképp, sőt – persze kissé leegyszerűsítve – a vállalatirányítási rendszerek feladata és funkciója éppen az, hogy egy olajozott technikai háttértámogatással és IT infrastruktúrával olyan teendőktől tehermentesítse a napi szervezeti működést, melyek az informatikai fejlődést megelőzően teljes mértékben a „humán oldal” által voltak kezelve.
Ezek a rendszerek a különféle cégek működését támogatják olyan területeken, mint pl. a szervezeti folyamatok automatizálása és egységesítése; a különféle adatok gyűjtése és tárolása; a keletkezett adatok használható információvá történő konvertálása és elérhetővé tétele.
Más kérdés, hogy – személyes véleményem szerint – e vállalatirányítási rendszerek terén nem igazán tartjuk a lépést azzal a színvonallal, amit külföldi szakmai tevékenységem során láttam és tapasztaltam.
E bejegyzés elsődleges üzenete azonban inkább az, hogy fejlődés ide vagy oda, néha bizony nem árt egy kicsit megállni és elgondolkodni. Mérlegelni annak a kőkemény ténynek az előnyeit, hátrányait és lehetséges következményeit, hogy az információs technológia bizony exponenciálisan fejlődik. Vajon mihez vezet ez? Persze jórészt csupán találgatni tudunk.
Michio Kaku – világhírű futurista és fizikus – azt jósolta, hogy 2030 és 2070 között az összes „alsóbb szintű munkát” („lower level jobs”) át fogják venni a gépek. Nem lesz szükség humán munkaerőre. Amellett, hogy ez bizonyára számos előnnyel is járna, nem szabad elmenni, hogy ez mit eredményezne munkaerőpiaci fronton.
Kaku szerint az várható, hogy a munkakörök világszerte komplexebbé válnak, hiszen összességében olyan feladatok hárulnak majd az emberekre, amiket (még) nem lehet automatizálni. Nyilvánvalóan ennek vannak bizonyos tovább gyűrűző hatásai is. Gondoljunk csak bele! Az oktatási rendszernek is igazodnia kell(ene) majd ehhez a komplexitáshoz.
Hiszen a jövő munkavállalóit ezekre az új, összetettebb feladatkörökre kell felkészíteni. A munkaerő toborzás, és kiválasztás is minden bizonnyal „meg fogja érezni” ezt a változást, hiszen a komplexebb feladatokhoz komplexebb mérőeszközök dukálnak. Ugyanis azon igény aligha fog változni, hogy a munkavállaló továbbra is fel akarja majd mérni a jelentkezők alkalmasságát. És ez csak két példa volt a sok közül. És ahogyan egy másik szerző írja, az automatizációknak bizony vannak bizonyos hátulütői.
Bainbridge szerint az ember szerepe az általa irányított rendszerekben jelentős változást mutatott az évek során, mely változások jórészt éppen az automatizálások folytán következtek be. A szerző egyúttal összegyűjtött néhány olyan ellentmondást – ahogyan ő nevesíti: „iróniát” – melyek éppen e folyamat eredménytermékei. Tekintsünk át néhányat ezek közül!
- Belátható, hogy a még legmagasabb szinten automatizált rendszerekben is helye lesz az embernek, hiszen ezek a rendszerek továbbra is igénylik a felügyeletet, az ellenőrzést és a továbbfejlesztést is.
- Van abban némi disszonancia, hogy az automatizált rendszerek az emberi komponenst tekintik a rendszer gyenge pontjának, holott maga a rendszer is ember által tervezett.
- Az automatizálás – ahogy az Michio Kaku jóslatából is következett – „ami marad” elven működik abban az értelemben, hogy a könnyű feladatokat automatizálja, míg a nehéz feladatokat továbbra is a humán oldalra hagyja – adott esetben a nehéz teendőket még inkább megnehezíti.
- Minden olyan képességet, melyet az automatizálás révén többé már nem használunk, lassan, fokozatosan leépítünk. Amennyiben idővel mégis szükségünk lesz ezen képességekre, azzal fogunk szembesülni, hogy bizony kijöttünk a gyakorlatból, és már közel sem úgy funkcionálunk, mint korábban.
- Az automatizált rendszer mindig gyorsabban számol, mint az ember, akinek – ahogyan azt korábban olvashattuk – a feladata lenne ellenőrizni az automatikát. Ennek következtében az ellenőr sok esetben a megérzéseire és ösztöneire hagyatkozik olyan helyzetekben, amikor a rendszer megfelelőségét kell megítélnie.
Látható tehát, hogy az automatizált rendszereknek bizony megvan a maguk kettőssége. Ám nem csupán funkcionális oldalról érdemes közelíteni a témát. Vizsgáljuk meg most a dolgot munkalélektani oldalról!
Ma az Amazon a világ legnagyobb kereskedője, melyet jórészt annak is köszönhet, hogy tevékenységét szélesítette különféle algoritmusokkal és számítógépes utasításkészletekkel. A vállalat egyre inkább technológiára hárítja át humánerőforrás-működését. Szoftvereket használ nem csupán a raktárakban dolgozók irányítására, hanem a szerződéses járművezetők, a független szállítócégek és még az irodai dolgozók teljesítményének felügyeletére is.
Az alapító Jeff Bezos szerint az algoritmusok gyorsabban és pontosabban hoznak döntéseket, mint az emberek, csökkentve a költségeket és versenyelőnyt biztosítva az Amazonnak.
És valószínűleg igaza is van. Ezzel együtt azonban mégiscsak elgondolkodtató az a – valószínűleg nem egyedi – eset, amikor egy dolgozó egy automata e-mail-ben értesült arról, hogy a továbbiakban nem tartanak igényt a munkájára. A 63 éves Stephen Normandint, az Amazon szerződéses sofőrjét egy gép bocsátotta el, miután az őt követő algoritmusok úgy döntöttek, hogy nem végzi megfelelően a munkáját.
Aligha lehetne méltányosnak nevezni az eljárást. És jóllehet, az Amazon továbbra is „dübörög”, azért talán sokunkban felmerül a kérdés, hogy megéri-e feláldozni az emberi bánásmódot a produktivitás és költséghatékonyság oltárán? Vajon érdemes-e egy adott dolgot automatizálni, csak azért, mert a technológia azt lehetővé teszi?
IT szakemberként meggyőződésem, hogy a technológia jó dolog. Hogy a technológia egy olyan eszköz, amely megfelelő szakértelemmel és hozzáértéssel kezelve képes az emberi faktor támasza lenni. Azonban lényeges az is, hogy e misszió során egy egyensúlyra törekedjünk, máskülönben megeshet, hogy épp az emberi oldal veszik el a történetben.
